Korrepetálás
A korrepetálásnak természetesen megvannak a maga sajátosságai. A cél az, hogy felderítsem a tudásban, tanulási módszerekben, esetleg a tananyaggal kapcsolatos hozzáállás, érzelmi viszony terén meglévő hiányosságokat, amelyek akadályozzák a tanulást.
Következő lépés, hogy elkezdjünk dolgozni ezeken a pontokon és megpróbáljunk azokra a – hiányos – alapokra építeni, amelyek rendelkezésünkre állnak. Meg kell erősíteni a bizonytalan tudáselemeket és hozzá kell tenni új – alapvető és nélkülözhetetlen – ismereteket.
Általánosságban mindenképp az mondható, hogy nincs olyan ember legyen gyermek, fiatal, vagy felnőtt, aki „semmit sem tud”, akit „semmi sem érdekel”, aki „képtelen figyelni és koncentrálni”.
Természetesen mindenki más-más szinten áll, egyikünk előrébb, másikunk csak épp elindult a tudás útján, de nagyon-nagyon ritka, hogy valaki képtelen lenne bizonyos mértékű ismeret elsajátítására.
Az oktatás-tanítás hatékony módja a személyre szabott, a képességekhez, meglévő tudáselemekhez alkalmazkodó, azokra építő, motiváló, ösztönző tevékenység.
Ha kialakul bizonyos rendszeresség a tanulásban és megtaláljuk azokat a pontokat, ahol be kell avatkozni, illetve a „kötelesség”, „kényszer”, „muszáj” hangulat mellett megjelenik az érdeklődés, a kíváncsiság érzése is, valamint:
- tanár és tanuló együtt dolgozik az órán
- a tanórával párhuzamosan folyamatos a kapcsolattartás különböző feladatok teljesítése, konzultációk, értékelő-segítő útmutatások, javító-korrekciós értékelések stb. révén
- a tanuló fokozatosan, de egyre önállóbb módon, tanártól függetlenül is gyakorolja azt a képességét, hogy
- elsajátítsa a szükséges ismereteket,
- tanulási technikákat
akkor el fogjuk érni célunkat.
A történelem, társadalomismeret, filozófia, etika, szociológia stb. un. humán – az emberrel, emberi tevékenységgel közvetlenül foglalkozó – tudományok. Gyakran felmerül az a félreértés, hogy ezeken a területeken „nincs szükség logikára”, „csak meg kell tanulni”, „be kell vágni” és kész.
Több probléma is van az ilyen nézetekkel. Egyrészt bizonyos logika, összefüggések, törvényszerűségek megértése nélkül szinte lehetetlen hosszabb egybefüggő ismerethalmazt megtanulni. Az a bizonyos „telefonkönyv” (amit ma már nem is használ talán már senki) azt jelentette, hogy értelmetlen, egymásra halmozott, óriási mennyiségű anyagot kell bebiflázni.
Ez a humán tudományok területén sincs így. Emberek vagyunk, akik persze nem csupán ésszel és logikával, de érzelmekkel, hangulatváltozásokkal, ízléssel és szenvedélyekkel is élünk, de korántsem logika, rendszeresség, megfontolás nélkül.
- A történelem és különösen az egyéb társadalomtudományok nem nélkülözik a törvényszerűségeket, a szabályokat, az ismétlődő helyzeteket.
- Fel lehet ismerni, hogyan reagálnak emberek csoportjai és hétköznapi életünk alapján is „megjósolhatjuk” hogyan fognak viselkedni mások bizonyos helyzetekben.
- Nem kell azt hinnünk, hogy például a történelmi múlt emberei alapvetően különböztek tőlünk. Számos vonatkozásban hasonlóan élték életüket, mint mi.
- Ha pedig ránézünk a térképre, vagy eszközökre, tárgyakra, ruházatra stb., melyeket elődeink, vagy távoli országok népei használnak számos következtetést levonhatunk életükre, szokásaikra, történetükre nézve.
Ha pedig a felsoroltakon túl a megszokott és folyton bővülő pedagógiai eszközöket is alkalmazzuk –
- tesztek, fogalmazások, folytonos ellenőrző kérdések, beszámolók, kiselőadások, apróbb-nagyobb tananyagot kiegészítő cikkek, olvasmányok stb.,
- jó hangulatban, feszültségek nélkül töltjük el a tanulásra fordított időnk
akkor mindenképp el tudunk jutni addig, hogy a korrepetáló foglalkozásokkal pótoljuk a hiányosságokat, fel lehet zárkózni egy olyan tudásszintre, melynek birtokában az előírt követelményeket akár általános vagy középiskolában, főiskolai foglalkozáson a hozzám forduló teljesíteni tudja.