Oktatás – tanítás
Az oktatás világa nagyon szerteágazó. Ebből a hatalmas és végtelennek látszó témakörből a történelem, filozófia, politológia, szociológia stb., tehát a társadalomtudományi területek azok, melyekkel eltérő mértékben, de foglalkoztam és foglalkozom. Ehhez kapcsolódik az a tudás és tapasztalat, amit nemzetközi ügyekkel foglalkozva, nyugdíjbiztosítási, társadalombiztosítási munkám során szereztem.
Talán a legújabb kor, a felvilágosodás, a XIX-XX. század és a jelen társadalma, története, a jövő sejthető, de már most is látható tendenciáinak felfedezése a legfontosabbak számomra, de egy-egy új megközelítés, felfedezés, ami akár az ókorba visz vissza hosszasan tud foglalkoztatni és ilyenkor nem nyugszom, amíg a lehető legtöbb információt be nem szereztem róla.
Sokszor persze érdeklődésem valami friss, aktuális és vitákat kiváltó téma kelti fel és azt gondolom nem csupán én, hanem sokan mások is késztetést éreznek arra, hogy mélyebben, alaposabban utánanézzenek adatoknak, tényeknek, történéseknek. Szerencsés esetben mindaddig folytatva a kutakodást, amíg lehetőségeikhez, idejükhöz, energiáikhoz mérten a legteljesebb tudás birtokába el nem jutnak.
Így hát akár saját magamnak és minden jövendő tanítványomnak, ismerőseimnek, barátaimnak csak azt tudom mondani: Kíváncsiság, tudásvágy, érdeklődés, az ismeretlen felfedezésének vágya – ennyi a titka bármilyen tanulásnak, oktatásnak.
Mindenkit arra biztatok: iskolában, iskolán kívül, szervezett keretek közt, vagy egyénileg, ha tudását bővíteni kívánja tegye meg, kezdje el, vágjon bele és ha ehhez segítséget tudok nyújtani, akkor keressen bátran, mert együtt bizonyára előbbre fogunk jutni ezen a végtelenbe futó ösvényen.
Már az is fontos, hogy módszereket, tanácsokat, az érdeklődést mederbe terelő, a további kutatást elősegítő információkat megkapja az, aki bele kíván fogni egy-egy téma alaposabb megismerésébe.
Persze a kitartás, a rendszeresség, a megfelelő idő, amit erre szánunk nem hiányozhat sohasem, de ha ez is megvan, akkor sok örömet fogunk találni majd abban, hogy tájékozottabbá válunk, többet és alaposabban tudunk, mint amikor még csak terveztük, hogy belevágunk a kísérletbe.
Ha pedig egészen máshová érkezünk, mint amit terveztünk, ha magunk is másképp fogunk „a világra” tekinteni annak a bizonyos útnak egy-egy szakaszát bejárva-leküzdve, az nem kell, hogy elriasszon, sőt inkább vegyük inkább biztatásnak, lehetőségnek és kihívásnak.