Sok példát mondhatnék arra, miként változik a tudomány felfogása egyes történeti, „kőbe vésett” eseményekkel és dátumokkal kapcsolatban.

Csak a legutóbbi időkben az 1526-os Mohácsi vész, vagy Szulejmán sírja, illetve a magyarság őseinek vándorlása jutnak hírtelen eszembe, mint friss példák.

Mohácsnál talán arra fut ki a mai tudományos álláspont, hogy nem is volt olyan gyenge és rosszul felszerelt az a magyar sereg és a magyar urak sem voltak olyan gyáva, széthúzó hazaárulók, de bizony szemben ott állt egy világhatalom a Török Birodalom, mely akkor legyőzhetetlen volt[1]. Szulejmán sírját, ideiglenes temetkezőhelyét is csak pár éve fedezték, igazat adva a korabeli forrásoknak, melyeknek alapján korábban soha nem találták meg azt[2]. A magyarság őseinek vándorlásai pedig talán nem is olyan hosszú időt öleltek fel, mint amit eddig erről gondoltunk. Egyre több régészeti bizonyíték pontosítja azt a feltételezett útvonalat, míg őseink a Kárpát-medencébe eljutottak[3].

De igazából a mai poszt témája a jelen, az emberi emlékezettel átfogható, megélt jelen. Elég csak visszatekinteni kb. harminc évre: Ha ismerősnek tűník is az 1989/1990-es miliő számunkra, de „mintha” megváltozott volna azóta „a világ”. A demokrácia ünneplése, a rendszerváltás, a többpártrendszer fura, izgalmas-zavaros tapasztalata….Milyen távoli és fakult képek néznek vissza ránk, ha erre téved tekintetünk. A korabeli tévéhíradók színes képei megszürkültek és nem csupán átvitt értelemben: olykor alig lehet kivenni rajtuk az alakokat. Az akkori  (fő)szereplők egy része már meghalt, más része eltűnt szemünk elől, magánemberként éli mindennapjait.

Aki/akik pedig ma vezető pozícióban vannak és már harminc éve is „valakik” voltak…Nos nem volna érdektelen, ha fiatalkori énjükkel szembetalálkoznának (Karinthy módján – mint ama „Találkozás egy fiatalemberrel”).

Ugyanakkor sokan, akiket némi gyanakvással néztünk, mert átlagpolgárnak, jelentéktelen „közülünk valónak” láttunk – bevonultak a történelembe. Egykori – első demokratikusan választott – miniszterelnök és államelnök, majd a bajszos pénzügyér, a balesetet szenvedett és nyakrögzítőjével „megkoronázottnak” csúfolt hajdani külügyminiszter, pártvezér, majd szocialista miniszterelnök…tetszik, nem tetszik ott lesznek…Hol is? A „Nemzeti Pantheonban” vagy a lábjegyzetekben (Wikipédiában és szakcikkekben, Nemzeti Filmarchívumban stb. stb.).

No de hát a személyes történetek! Azok a fiatal diákok ma őszülő családapák és komoly családanyák, ma már felnőtt gyermekeikkel oszthatják meg egykori élményeik….már ha kíváncsiak rá egyáltalán!

Nem is említettem még a jog, a gazdaság, a munkások, vidék és a városok átalakulását, hát még a globális fejleményeket: internet, mobiltelefon, közösségi oldalak, film és videómegosztók stb. Aztán a közlekedés – autók és autópályák, fapados repülőjáratok – megnyíló határok (Európai Unió és tovább „Nyugat” és a „Tengerentúl” felé). Magyarok százezreinek külföldre vándorlása, ingázása….Sokáig folytathatnám a sort….

Vannak-e tanulságok, lehet-e, képesek vagyunk-e mindezekből jövőbe mutató következtetéseket levonni, melyek révén jobbá tehetjük életünk?

Azt gondolom igen, a ’90-es fiatalok jó része azt hitte valami egészen újba kezd, velük valami radikálisan új kezdődik el a világban. De a történelem folytatódik. Nem a semmiből jöttünk – politika, társadalom és gazdaság, a múlt tendenciái….formálják jelenünk és holnapjaink.

Megrögzött szokásaink, mentalitásunk, türelmetlenségünk és tehetetlenkedésünk újjáteremtett sok olyan téveszmét, előítéletet, hatalmi viszonyokat, melyekről szívesen megfeledkeztek volna egyszer és mindenkorra a rendszerváltás szereplői.

Szépen formált közhely: Minden mindig változik és eljön „az ugyanannak örök visszatérése”.  Ennek az önmagába csavarodó időnek a kesernyés ízét érezzük ma a szánkban.

Végül pedig: Van folytonosság, a jelen világa újra-meg újra összeomlik, hogy átadja magát a jövő univerzumának.

[1] https://www.valaszonline.hu/2019/09/13/fodor-pal-interju-mohacs-szigetvar-mta/

[2] https://24.hu/tudomany/2019/12/11/szulejman-sir-turbek-regeszet/

[3] https://qubit.hu/2020/03/09/akarmilyen-jo-tarsolylemezt-talalok-ukrajnaban-nem-kezdhetek-egybol-terkepet-rajzolni-a-magyarok-vandorlasarol