Nem, még nem történelem, inkább velünk élő mindennapok és benne kérdések sora. Hogy lehet majd tanítani? Hogy lehet „visszaszoktatni” a tanulókat az elhagyott falak közé, hiszen március óta közel fél év telik el mire (ha minden igaz) új startot vesz az iskola, általánostól egész a felsőfokig.

Sokan – joggal (!) – nem hiszik, hogy lennének ehhez megfelelő eszközeink és felkészültségünk, különösen, ha arról az oldalról nézem, milyen minőségű és mennyiségű támogatást kaptunk eddig. (Hiábavaló kísérlet lenne akármilyen felsorolásba bocsátkozni, mert nagyon hamar a végére érnék…)

Változó és eltérő – néhány üdítő kivételtől eltekintve – összességében viszont azt érzékelem: nagyon lehangoló a helyzet az oktatásban.

Azért is fogalmazok úgy, hogy „érzékelem”, mert nem akarok, nem is tudok átfogó képet rajzolni, csak elcsodálkozom néhány részleten, melyekről személyes tapasztalatom is van.

Részben – be kell vallani – az oktatók is nagyon felkészületlenek, bár erről nem biztos / biztos, hogy nem – ők tehetnek. Sokan sok mindent megtettek, megtesznek, de vannak, akik alig vagy egyáltalán nem nyitottak a modern eszközök, programok használatára, kipróbálására. Visszatérnének szívesen a jó öreg, idők koptatta „munkapadokhoz és katedrához”. Ugyanakkor néhányan egészen indokolatlan optimizmussal tekintenek a jövőbe, mondván már megvannak az első tapasztalatok és „Majd megoldjuk!” – felkiáltással várják az őszi hónapokat.

Tisztelem mindenki véleményét és sajátomtól eltérő felfogását. Amire viszont nagy szükség lenne az a tanároknak, oktatóknak a munkájukhoz, a diákoknak pedig a tanuláshoz: ingyenes, szélessávú internet, a lehető legszélesebb körre kiterjedő országos oktatási platformok, egyéni számítástechnikai eszközök (PC, laptop, tablet stb.) és a tanítandó tárgyakhoz rengeteg jól szerkesztett, strukturált, könnyen kereshető/elérhető online tananyag és feladatgyűjtemény.

Nem akarom feltalálni a meleg vizet! Szeretném eljuttatni tanítványaimnak a lehető legmagasabb szinten, sokoldalúan és lehetőleg érdeklődésüket folyamatosan fenntartva, tudásukat elmélyítve szaktárgyaim ismeretanyagát, DE… Mint a házépítésnél! Nem akarok a betonkeveréstől a villanyszerelésig, a tetőfedésen át a parkettázásig és csempézésig mindent magam elvégezni!

Maradnék, vagy végre megérkeznék a szakmám megkövetelte ezernyi tennivalóhoz és – micsoda szörnyű gondolat (!) – lemondok a hajnaltól késő estébe nyúló munkanapok „öröméről”, azaz a tanítás alapvető feltételei megteremtésének küzdelmeiről.

Ha lesz ennek a bizonyos járványnak második hulláma, ha nem….